18
Tell
me this isn’t a dream
That
it will disappear or just pass by
<Cloud
9>
- Izgulsz? – kérdezi Jihye mindentudó
mosollyal, miközben a fodrász legnagyobb felháborodása ellenére is felém
fordítja a tekintetét. Mogyoróbarna szemei csillognak a megértéstől,
szeretettől és kíváncsiságtól. Felesleges lenne hazudnom neki.
- Igen – bólintok rá őszintén, és nem
tudom nem észrevenni, ahogyan a gyomromban lévő csomó újra rándul egyet.
Július 29-e van, az esküvő napja. Az MBC
egyik stúdiójában ülünk a húgommal, akinek a férje a mellettünk lévő szobában
van, és mindannyiunkat a neves eseményre próbálnak kiszépíteni. Az EXO
táncpróbája és a szerződés megújítása óta nem is találkoztam a fiúval, ugyanis
most szándékosan külön-külön vették fel a készülődésünket. Én átadtam a
meghívót Jihye-nak és a férjének, kiválasztottam az esküvői ruhámat Jisu-val,
és mindezt kamerák előtt, ugyanúgy a kibeszélő show részével együtt, csak éppen
a vőlegényem nélkül. Végül egyik testvérem sem bánta a nyilvánosság előtt való
szereplést, mindketten imádtak rólam cikis sztorikat mesélni a kamerának, és
ugratni, miközben az esküvőre készülődtünk. Jisu azonban minden igyekezete
ellenére sem tud ma velünk lenni, ugyanis találkozója van a belvárosban a kínai
nagykövetségen, miután elfogadták a fuyangi szakmai gyakorlatához szükséges
jelentkezését, és most vagy egy tucat papírt kell elintéznie. Igen, ő a húgom:
22 éves érett nő, kitűnő eredményekkel rendelkező egyetemista, és már feleség
is. Gyorsan mennek a dolgok a mi családunkban, de hát Daehyunnal már 16 éves
koruk óta ismerik egymást, és kisebb-nagyobb veszekedésekkel, de együtt vannak.
Joonmyun száláról az eseményeket csak a
hívásai és az sms-ei alapján követhettem. A fiú ugyanis mindig izgatottan
mesélt róla, hogy éppen ki fogadta el a meghívást vagy éppen ki nem, és hogy
megvette már a gyűrűinket az esküvőre. Természetesen a WGM producerei minden
célra adtak nekünk egy bizony összeget, de gyanakszom rá, hogy az idol ezúttal
is kifuthatott a keretből.
Az elmúlt hetek során őszintén szólva
hiányzott az idol. Úgy igazán. A szívem mindig fájdalmasan szorult egyet,
miután egy hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés után le kellett tennie a
telefont, és akárhányszor később írt vissza, mint szerettem volna, mindig
aggódni kezdtem. Teljesen jól alakult minden köztünk, és miután legutóbb
tisztáztunk mindent, úgy hiszem, soha nem voltunk még ennyire közel egymáshoz.
És félek, őszinte szólva félek attól, hogy egyszer majd még meg fogom ezt
bánni, és nagyon nehéz lesz elszakadni tőle. Mert muszáj lesz, én azt nem
bírom, amivel az ő élete jár, és nem akarom, hogy terhet jelentsek neki. Pedig
igaz, most már visszavonhatatlanul belészerettem, és most, hogy látom, hogy a
közös szereplésünk lassan a végéhez közeledik, jobban félik, mint valaha.
Ugyanis egy legutóbbi produceres telefonbeszélgetés után valószínűleg csak ez
az esküvő lesz már nekünk és utána az elbúcsúzó adásunk. Azt mondták, van elég
anyaguk, és az SM már így is csak augusztusra tudja bepréselni az utolsó
találkozónkat. Nem irigylem őket, hiszen Joonmyun forgat, a banda promotál
Kínában, Japánban, Koreában, és a WGM stábjának egyébként is más párosokkal is
kell foglalkoznia. Már az is megvan, hogy ki lesz utánunk.
- Készen vagyunk – szólal meg a fodrász
elégedetten, miután eligazgatja a lazán hullámos tincseimet. Szerencsém van a
fiatal fodrász lánnyal, ugyanis egy egyszerű, de elegáns hajviseletet
választott nekem, amibe minden ellenkezés nélkül belementem. Csak lazán formára
vasalta a hajam alsó részét, két oldalra szétválasztotta, és kicsit még vágott
is vissza belőle. Semmi túlzás, pont olyan, amilyet szerettem volna.
- Köszönöm – mosolyodok rá a tükörben,
majd illően felállok, és meghajolva megköszönöm a munkáját. Ezután nem sokkal Jihye
fodrásza is elmegy, aki szintén remek munkát végzett: a húgom frufruját középen
elválasztotta, de hagyta, hogy a homlokára hulljon, két oldalt egy-egy
begöndörített tinccsel kecses keretbe foglalta az arcát, hátul pedig szoros
kontyba fogta a maradék haját. Jihye így is, úgy is csinos lány, de ez az
ártatlan bézs színű egyberuha, amit választott magának pont jól kiemeli a
kecses vonalait. Nem túl kihívó, még a válla is csipkés berakású, viszont
szerintem Kentónak türtőztetnie kell magát, hogy ne ájuljon el tőle.
- Ah, hogy az én kishúgom milyen gyönyörű!
– nézek végig a lányon egy nagy sóhajtással, hiszen mikor volt már az az idő,
amikor még alig ért a derekamig, és fidres-fodros ruhákban járkált? És nézzenek
rá, most már kész nő, és régen túlnőtt engem!
- Jaj, ugyan már, Unni! – löki meg a
vállamat játékosan, de azért a bókom után egy kis pír költözik az arcába –
Nálad ma senki nem lehet gyönyörűbb – kacsint rám vidáman, miközben bátorítóan
megveregeti a vállamat. Nagyot sóhajtok. Az izgalom és a félelem furcsa
keveréke járja át az egész testemet, és nem tudom eldönteni, hogy mi miatt ver
ennyire a szívem. A boldogságtól? A kíváncsiságtól? A vágytól?
Ahogyan ugyanis ott állok a húgommal
szemben, a kiválasztott esküvői ruhámban, már kezdem elhinni, hogy mindez a
valóság, és tényleg eljutottunk idáig. Nem tudom pontosan, hogy mire számítsak
a mai napon, de az tartja bennem a lelket, hogy legalább láthatom Joonmyunt.
Már tényleg hiányzott.
- Unni? – néz rám aranyosan pislogva a
húgom, mire rögtön felkunkorodik a szám széle.
- Igen?
- Nem hiszem el, hogy nem szerettél bele
Suhóba – csóválja a fejét kerítőnős mosollyal, és szórakozottan csípőre teszi a
kezét – Teljesen úgy beszélsz róla, mint én, amikor megismertem Kentót. Valld
be nekem őszintén! – szólít fel hüvelykujját feltartva, és vonásai
elkomolyodnak. Nyelek egyet, ahogyan a folytatásra várok. Jihye eddig soha, de
soha nem kérdezett rá arra nyíltan, hogy tetszik –e nekem az EXO vezetője,
pedig általában ő volt az, akinek elsőként elmeséltem, hogy mik történtek a
forgatás során. Bármennyire is próbáltam magamba fojtani a valódi érzéseimet és
a kételyeimet, nem csodálkoznék rajta, hogyha ő átlátott volna rajtam. Mégis
csak a húgom – Szereted Joonmyunt? – folytatja kecses ívben felemelve az egyik
szemöldökét, és a kérdésére nagyot dobban a szívem.
Más ez, mint amikor a repülőn az idős nő
megkérdezte, hogy nem szerettünk –e egymásba, mert ő idegen volt, és fogalma
sem volt a helyzetünkről; arról, hogy min mentünk keresztül, és valójában mit
éreztünk. Jihye viszont sokkal jobban belelátott a mindennapjaimba, és nem
mellesleg elég jó szakértője volt a szívügyeknek is.
- Igen – suttogom halkan, várva, hogy a
szavaimat majd elsodorja az idő és a stúdió nesze, azonban a kishúgom
meghallja, és vidáman mosolyog vissza rám. Nem tudom, mi suhan át pontosan a
tekintetén; megkönnyebbülés, szeretet, hála?
- Jaj, Unni! Úgy örülök! – kurjant fel
vidáman, és nem bírja magában tartani az érzéseit, magassarkújában odatipeg
hozzám, és szorosan megölel. Meglepetten, de mindenképpen boldogan ölelem
vissza, és így állunk itt, nővér-húg, amíg az egyik staff tag nem szól, hogy
ideje indulni az esküvőre.
Már messziről lehet látni a rakparton,
hogy a Fradia éttermet most a mi tiszteletünkre díszítették fel. Ez
tulajdonképpen egy rendezvényközpont, ahol biznisz bemutatókat, divatshow-kat
és esküvőket szoktak tartani, de a különlegessége, hogy a Hangang folyón van,
és egy híddal lehet átsétálni az épülethez. A kétszintes, hatalmas
üvegablakokkal ellátott Fradia most is ugyanolyan pompásnak és elegánsnak
tűnik, mint egyébként.
A hídon végighúzódó vörös szőnyegen
sétálunk a húgommal és a férjével, miközben a kamerások már vesznek minket. Jihye
egyébként elég gyorsan hozzászokott a staff tagokhoz, és nem is zavartatja
magát, amikor annyira megtetszik neki a szőnyeg két oldalán végighúzódó kék-lila-fehér
virágcsokorsor, hogy rögtön fényképezni kezdi őket. Ámulattal nézem, hogy a
kívánságaink közül mennyit teljesítettek, ugyanis a külön forgatásoknál
megkértek mindkettőnket, hogy írjuk le egy lapra, hogy mit szeretnénk az
esküvőn viszontlátni, és abból a kedvenc színeimből álló virágcsokrot vissza is
kaptam. Az elegáns virágok hangulatossá teszik az épületig tartó utat, a
korlátokra kötött masnik és szál virágok pedig csak még jobban feldobják a
hangulatot. Gyönyörű, egyszerűen gyönyörű! Olyan, mint amilyennek képzeltem.
- Jiyoung-ah! – integet felém egy
kicsípett alak, mire a húgom rögtön cukkolóan oldalba is bök. Csak
szórakozottan megforgatom a szemeimet a reakcióján, pedig kezdek kíváncsi
lenni, hogy mi lesz, hogyha találkoznak Joonmyunnal. Nem is kell rá sokat
várnom.
- Á, biztos te vagyok Jiyoung-ah húga! –
ragyog fel a férfi arca, ahogyan meglátja a kis csapatunkat, és nem is bánom,
hogy először nem engem vesz észre. Így legalább van időm végignézni a
szmokingot, fehér inget és csokornyakkendőt viselő férjjelöltemen, aki ha
lehet, akkor még jobban néz ki, mint valaha. Összeállításához tartozik még egy
visszafogott fekete vászonnadrág és sötét lakkcipő, ami ugyanannyira elegáns,
mint férfias. A haját felzselézték, hogy a lenövő éjfekete tincsei ne lógjanak
a szemébe, de ezzel csak még vonzóbbnak hatnak a vonásai - Kim Joonmyun vagyok
– hajol meg tisztelettudóan, majd kezet fog mind a lánnyal, mind pedig a
férjével, akivel miután megvitatják, hogy nem kell formálisan beszélniük,
rögtön tegeződni kezdenek. Mikor az idol meghallja, hogy a fiúnak japán neve
van, felcsillan valami a szemében, és Jihye nem is hagyhatja ki, hogy
megjegyezze:
- Csak azért rángattam el, hogy legyen
kivel japánt gyakorolnod. Úgyis hallottam, hogy most nyitni fogtok a japán piac
felé – kuncog a húgom, és Suho sem veszi a poént rossz néven, vígan nevet vele
tovább. Természetesen nem hagyhatjuk ki a közös képeket és a gyors ismerkedést
sem, ám utána Joonmyun már tényleg felém fordul.
- Gyönyörű vagy, Jiyoung-ah! – bókol
széles mosollyal, és rögtön érzem, ahogyan pír szökik az arcomba. Addig
teljesen jól megvoltam, ameddig nem nézett rám, vagy nem dicsért meg, ám most
tudom, hogy végem van. Pedig semmi extrát nem választottunk, csak egy egyszerű,
csipkés menyasszonyi ruhát a szokásos fodros berakást mellőzve, ugyanis azt ki
nem állhatom. Mégis örülök, hogy tetszik neki.
- Aj, olyan jó rátok nézni! – sóhajt fel
szinte drámaian Jihye, és mindenkiből egyszerre tör ki a nevetés. Kento természetesen
tud alap szinten koreaiul, úgyhogy a viccet ő is érti, viszont az este folyamán
biztos, hogy a lánynak kell majd neki fordítania.
- Te pedig jól néz ki – jegyzem meg
zavartan, és a fülem mögé tűröm egy tincsemet. Máris érzem, hogy a szívem
furcsa módon kezd el kalimpálni, a vér az arcomba szökik, azonban a mosoly,
amit a megjegyzésemért cserébe kapok a fiútól, az egyszerűen mindenért
kárpótol.
- Hát, akkor menyasszony-vőlegény,
körbevezettek minket? – kérdezi vigyorogva a testvérem, és nem is habozunk
tovább, rögtön bemutatjuk nekik a helyet.
Mivel mi sem jártunk itt, csupán az
álomesküvőnkben szerepelt egy s más az itt szereplő dolgokból, így mi is
szájtátva fogadjuk a gyönyörűen feldíszített belső teret, a lámpákat összekötő
fehér huzalokkal, a hófehér-kék színekben pompázó asztalokat a masnis székekkel
és a vidám díszítéssel. Az apró lámpások, az üvegbe helyezett virágcsokrok és a
stégről szemünk elé táruló látvány egyszerűen magával ragadó. Alig hiszek a
szememnek, hogy mindez az én esküvőm. S igaz, hogy csak egy műsor miatt, de mi
van, ha ez lesz az egyetlen esküvő az életemben? Megfogadom tehát, ahogy ezen a
csodán járatom végig a tekintetemet, hogy élvezni fogom ezt az estét, és nem
törődök azzal, hogy mit hoz a következő adás.
Ahogy leültetjük a húgomékat, rögtön
látunk néhány apró pontot a stégről, amelyek az étterem felé tartanak, úgyhogy
bocsánatot kérve ott hagyjuk őket a teraszon, és kisétálunk oda, ahol a vörös
szőnyeg véget ér. Joonmyun egy percre el is tűnik, majd egy táblával tér vissza,
amin egy közös képünk nagyított változata szerepel.
- Csak hogy megmutassuk, hogy jó helyen
járnak – magyarázza széles vigyorral, miközben eligazgatja a megállító táblát,
és beáll mellé. Én is követem a példáját, miközben a fényképet tanulmányozom. Ahogyan
ránézek, eszembe jut az a bizonyos jejui nap, és rögtön mosoly kúszik az
arcomra. A fiú ugyanis pont azt a képet választotta, amikor a főutcai tömegben
egymás mellett állunk, mögöttünk pedig a cseresznyevirágok folyamatosan
hullnak. Mi egyáltalán nem törődve a hajunkba potyogó szirmokkal mosolyogunk a
kamerába. Jó erre újra visszaemlékezni.
- Szeretem ezt a képet – jegyzem meg a
vőlegényemre pillantva, aki büszkén kihúzza magát.
- Tudom – bólint határozottan, és nem is
akarom kétségbe vonni az állítását - Pont azért választottam. Mindenképpen
akartam képet nyomtatni rólunk, hogy az esküvőn kirakhassam, és miután az
eljegyzési vacsorán mondtad, hogy neked ez a nap volt a kedvenced, gondoltam,
hogy akkor valami ilyesmit választok – vonja meg a vállát lazán, mintha
semmiség lenne, hogy még a képet is az én tetszésemhez megfelelően igazította.
Nem is tudja, mennyit jelent, hogy mindig gondol rám, és még olyanoknál, mint
egy egyszerű esküvői kép választása, figyelembe veszi a véleményemet. Ez a
fajta egyenrangúság az, amit eddig a kapcsolataimban hiányoltam.
- Köszönöm – hálálkodok komolyan, ám a
mosolyt nem lehet levakarni az arcomról. Joonmyun csak az aranyos gödröcskés
mosolyával néz vissza rám, és végül legyint egyet.
- A feleségem vagy. Megérdemled – válaszolja,
és indokát hallva érzem, ahogyan a szívembe melegség költözik. Ő az a fajta
srác, akinél elhiszem, hogy ezt valóban őszintén mondja, és nem a nagyzolás
vagy a színésziesség szól belőle. Ő így gondolja, és ez roppant jól esik.
Ám mielőtt reagálhatnék rá, már oda is
lépnek hozzánk az első vendégeink – Minho és Taemin a SHINee-ból, akik nem
győzik cukkolni Suhót, hogy most már ő is beállt a férjek sorába. Mindketten
nagyon elegánsan ki vannak csípve, és meglepődöm, hogy természetes hajszínük
van, ők pedig cserébe meglepődnek, hogy milyen gyönyörű vagyok. Persze
csicseregnek arról is, hogy a vőlegényem mennyit mesél nekik rólam, és végül
addig maradnak, míg Kyuhyun is megérkezik, aki velem teljesen úriemberként
viselkedik, Joonmyun haját viszont nem győzi piszkálgatni, mondván, hogy úgy
néz ki, mint mikor Indiában reggelente felkeltek. Szegény egyre jobban
elvörösödik, ám még mindez semmi ahhoz képest, amikor az Infinite-s Sunggyu
felbukkan a színen, és arról kezd el engem kérdezgetni, hogy a férjem jól
viselkedett –e velem, mert ha nem, akkor vannak kapcsolatai, és elintézi, hogy
megkapja a méltó büntetését. Még Somethingot is táncol nekünk, hogy
megnyugtasson, nem én vagyok az egyetlen, aki kellemetlenül érzi magát a
koreográfia közben. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan egy hullámhosszra kerülünk,
és bár sosem jöttem ki jól elsőre a közvetlen emberekkel, ő úgy tűnik, hogy kivételnek
számít.
Mindezek után megjelenik a CNBLUE
gitárosa, Jonghyun is, aki a maga visszafogott, kötelességtudó módján hajolgat,
bemutatkozik, megdicséri a helyszínválasztást és a ruhámat, az EXO vezetőjével
pedig kezet fog, gratulálva a nagy eseményhez. Miután rákérdezek, hogy ő nem
volt –e a We Got Marriedben, rögtön elkezd csevegni az ő adásaikról Seungyeonnal,
és jó hallani, hogy ők is mennyi élménnyel gazdagodtak. Szinte sugárzik a
zenész, miközben mesél, és néhány résznél mindentudó pillantást váltunk a
mellettem ácsorgó idollal, azon morfondírozva, hogy ők tényleg nem jöttek –e
össze.
Miután gyorsan kifújjuk magunkat, és Jonghyunt
is eligazítjuk a teraszra, természetesen két autóban megérkezik a vendégsereg
utolsó része is: az EXO maradék 8 tagja. Az idolok nem hagyhatják ki, hogy
hozzák a szokásos formájukat, úgyhogy direkt azzal szórakoznak, hogy lassított
felvételben sétálnak a vörös szőnyegen. Jongdae még lelassítva orra is esik a
saját lábában, és végül Kyungsoo-nak kell felsegítenie a földön fetrengő
énekest. Ez sem tántorítja el természetesen őket semmitől, csak még nagyobb
lelkesedéssel érkeznek oda hozzánk, és míg engem Chanyeol pörget meg, hogy megnézzen,
addig Sehun a vezetőjük válláról távolítja el a láthatatlan porszemeket, hogy
biztos tökéletesen nézzen ki. Jongin pedig az ígérete ellenére nem tudta
elhozni az unokahúgát, viszont hozott egy kosár rózsaszirmot, amivel végigszórja
a szőnyeget is.
Nem csoda, hogy nevetésekkel és
cukkolódásokkal karöltve érkezünk meg a teraszra, ahol a vendégek már vidáman
cseverésznek. Egyetlen hosszú asztal két oldalán helyezkednek el a székek, amin
a már megérkezők csücsülnek. Kento természetesen Jihye mellett ül, a lány másik
oldalán azonban Kyuhyun foglal helyet, aki úgy tűnik, hogy jól elszórakoztatja
a párost. A többiek is úgy tűnik, hogy jól érzik magukat, amikor azonban
meglátnak minket, rögtön tapsolva fogadnak, és Minho még hangosan ujjong is.
Jönnek a szokásos bemutatkozások, majd miután mindenki megtalálja a
névkártyáját, mi is leülünk Joonmyunnal, és kíváncsian pislogunk az önkéntesen
vállalkozó műsorvezető párosunkra – Chanyeolra és Baekhyunra.
- Köszöntjük kedves vendégeinket Park Jiyoung-ssi
és Kim Joonmyun-ssi esküvőjén! – ragadja meg a mikrofont a magas rapper, akin
egy kicsit túl szűknek tűnik az a zakó, de őt ez sem akadályozza meg abban,
hogy fülig érő vigyorral folytassa – Egy kis bemelegítésre szeretnénk invitálni
mindenkit! Kérjük, álljatok fel, és mozgassuk meg egy kicsit azokat az öreg
csontokat! – tapsol lelkesen, és látszik rajta, hogy mennyire élvezi a
műsorvezető szerepét. Néhányan szándékosan felnyögnek, és a fáradt izmaikra
panaszkodnak, míg mások örömmel fogadják a kis testmozgást.
Hála a teljesen alap gyakorlatoknak - mint
a csuklókörzés, hogy legyen mivel szorongatni a villát; a torokköszörülés, hogy
tudjunk hangosan kiabálni a ceremónia során, illetve a térdemelés, hogy
megmozgassuk a lábainkat, hogy még véletlenül se rúgjunk meg senkit az asztal
alatt - mind olyan volt, amit még az esküvői ruhámban is véghez tudok vinni.
Végig a vendégeink arcát figyelem, de mindenki láthatóan veszi a poént, és jól
is esik látni, hogy egytől egyig felszabadultnak és boldognak tűnnek. Így hát
én is az vagyok.
- Most, hogy mindenkinek kicsit felment a
pulzusszáma… – veszi át a szót Baekhyun – kérünk mindenkit, hogy foglaljon
helyet, és kérjük a házasulandó feleket, hogy fáradjanak ide! – invitál minket
maguk mellé, és szinte megerősítést várva pillantok Joonmyunra, aki ha lehet,
még szélesebben mosolyog, mint valaha. Tudja, mi következik. Én is tudom.
Valószínűleg mindenki ezt a pillanatot várta a megérkezése óta.
A gyomrom bukfenceket vet, ahogyan
felállok az asztaltól, és hirtelen olyan esetlennek érzem magamat, ahogyan ki
kell sétálnom az idolokhoz. A lábamon lévő magassarkú soha nem tűnt még ennyire
instabilnak, és bár a menyasszonyi ruhám még a térdemig is elér, erős
késztetést érzek rá, hogy még lejjebb húzzam a szegélyét. Zavart vagyok, mint
egy tinilány, ezt nem is tudnám leplezni, a szívem pedig olyan hevesen
fickándozik, mint az első szerelmesek esetében. Nem tudom, mi van velem,
általában nem vagyok ilyen bizonytalan, ám mégis csak most fogjuk kimondani a
boldogító igent!
A szívem a torkomban dobog, ahogyan a fiúk
felállítanak minket egymással szembe, és így akaratlanul is szembenézek az EXO
vezetőjével. Szemei vidáman lubickolnak a gesztenyebarna tengerben, ajkain
játszadozó mosolya pedig olyan reményteli, mint a felhők mögül előbukkanó nap.
Nézése intenzív, és legszívesebben örökre lefotóznám magamban ezt a
szeretetteljes tekintetet, hogy hónapok múlva majd újra elővegyem, és
melengesse a szívemet a tudat, hogy egy hímnemű egyed egyszer így nézett rám.
- Nos, nem hiszem, hogy túlzás lenne azt
állítani, hogy ez a vendégek kedvenc része. Természetesen a meglepetés
produkciókon kívül – szúrja közbe gyorsan Chanyeol, a nézőkön pedig rögtön
nevetéshullám fut végig. A vőlegényemmel egymásra vigyorgunk, és csillogó
szemekkel tekintünk vissza a rapperre, aki folytatja is, amit elkezdett – A
ceremónia azon részéhez érkeztünk, ahol a felek végre kimondják, hogy egymáséi
lesznek. Ettől fogva számukra egy új élet kezdődik, ez a pillanat pedig
maradandó élményként fogja elkísérni őket közös útjukon – hangsúlyozza ki a
szavakat vérbeli kommentátor módjára, miközben profin egyensúlyozik a
felkonferálás és a kezében tartott szöveg felolvasása között. Akaratomon kívül
is érzem, ahogyan az elhangzottak közben elvörösödöm, mert valós esetben
tényleg ilyen különleges eseményről lenne szó, nem pedig csak egy megrendezett
esküvőről. Úgy viszont, hogy mindenki ennyire komolyan veszi a feladatot,
tényleg úgy tűnik, mintha az igazi esküvőmön lennék.
- Hyung, most te jössz! – böki meg Baekhyun
a bámulásba belefeledkezett vezetőjüket, aki idegesen megmasszírozza a
tarkóját, majd a zsebéből elővesz egy dobozt, és lassan letérdel elém. Pontosan
tudom, hogy ez meg volt írva a forgatókönyvbe, miután a We Got Married stábja
imádja az eljegyzést is az esküvőre rakni, még ha eljegyzési vacsorára is küldi
a párosokat, mert szerintük ez így ünnepi és hangulatos. Mégis szinte
elérzékenyülök, ahogyan ott térdel előttem, szemei telve szeretettel és
boldogsággal, a kezében tartott doboz pedig hamarosan felnyílik.
- A világ legszerencsésebb emberének
vallom magam, hogy megismerhettelek – kezdi Joonmyun egy enyhe torokköszörülés
után, amivel elhallgattatja a mindig cukkoló Sunggyu barátját is. Ahogyan
felnéz rám, a szívem rögtön megtelik az izgatottság apró petárdáival, amik
minden egyes szava után egyesével kezdenek felrobbanni – A mögöttünk lévő
hónapok során közösen átéltünk már sok mindent, és sok emlékkel is
gazdagodtunk. A boldog pillanatok mellett természetesen az akadályokról sem
feledkezhetünk el, ám mivel melletted voltam, így azokat is könnyebb volt
legyőzni. Nem tudom, hogyan köszönhetném meg neked, hogy mindvégig velem
maradtál, de szeretném, ha tudnád, hogy hálás vagyok, hogy a Sors veled hozott
össze – folytatja komolyan, s minden szava olyan őszintén cseng, hogy még a
bandatársai sem mernek megszólalni. Csupán a Hangang folyó hullámainak lágy
csobogását és a szívem vad dübörgését hallom – Park Jiyoung, megtisztelnél
azzal, hogy a feleségem leszel? – kérdezi tágra nyílt szemekkel, és érzem,
ahogyan tekintetével vonz magához. Minden annyira valóságosnak tűnik; a
díszlet, a vendégeink, a fiú szavai és a kezében tartott gyűrű is. El akarom
hinni, hogy ez nemcsak egy műsor, hanem a valóság, ám a szúró érzés így is a
mellkasomba költözik. Nem tudom elfelejteni, hogy ennek mindjárt vége, nem
látom többé a fiút, és mindez csak egy emlék lesz. Ám a másik felem pedig
pontosan arra ösztökél, hogyha már emlék lesz, akkor gondoskodjak róla, hogy
szép legyen.
Így hát néhány másodperc elteltével nagyot
bólintok.
- Igen – válaszolom határozottan, és
hagyom, hogy a fiú az ujjamra húzza a gyönyörű, gyémántos gyűrűt. Remeg a
kezem, amikor átveszem Minseoktól a másik felét - aki valamilyen úton-módon
hirtelen mellettem terem -, és én is ráhúzom az ékszert a fiú ujjára.
- Most, hogy ezzel megvagyunk, mostantól
Park Jiyoung-ssi és Kim Joonmyun-ssi már hivatalosan is házastársakká vannak
nyilvánítva! – jelenti ki Chanyeol boldogan, és komolyan azt hiszem, hogy ő
lesz az első, aki elsírja magát, de egyelőre még úgy tűnik, hogy képes
türtőztetni az érzéseit.
- Csókot, csókot, csókot! – kántálja a
vendégsereg, mire majdnem szúrós pillantást lövellek feléjük, mert csók nem
volt tervben. Azonban már nem is remeg meg a szívem, ugyanis tudom, hogy az
idol gondoskodni fog erről is, és amikor egy bájos homlokpuszival elintézi a
dolgot, majdnem az ájulás szélére kerülök. Mi lett volna, hogyha valóban
megcsókolt volna? Nem tudom, és talán már soha nem is tudhatjuk meg.
- Most hallgassuk meg a feleséget is, aki
szeretne néhány szót mondani! – konferál fel lelkes tapsolással Jongin, aki
átveszi a műsorvezető szerepét, miután Baekhyunnak el kell mennie a mosdóba, s
miután visszajön, esze ágában sincsen újra a mikrofon mögött állni. Inkább a
vendégek közül cukkolja a táncoslábú fiatalembert.
Újabb nagy sóhajjal lépek vissza oda,
ahová néhány perccel ezelőtt álltunk, és idegesen fogom a kezembe a felém
nyújtott mikrofont. Olyan különös érzés; mintha egyszerre szállna el az
aggodalmam, mint a szélnek eresztett lufi, és egyszerre telepedne a szívemre
egy ólomsúlyú nehezék. Mindig is magabiztos voltam, ha kamerák előtt kellett
állnom, kezemben a mikrofonommal, közvetlenül beszélgetve az idolokkal, ám most
ez teljesen más. Idegennek tűnik a szituáció és a felém forduló szempárok
kíváncsi tekintete. Szinte el is felejtem, hogy mivel készültem, és mivel az
első mondatom valahogy sehogy sem akar eszembe jutni, inkább mondom, amit a
szívem diktál.
- Mikor először meghallottam, hogy a We
Got Marriedben fogok szerepelni, nem tápláltam túl sok reményt a műsor iránt –
kezdem a fülem mögé tűrve a tincseimet, és a kellemetlen légkör helyett csak
egy lágy nevetéshullám a válasz – Nem vagyok az a fajta nő, aki lelkesedik a
romantikus dolgokért, és ez igazából a műsor során sem változott meg. Viszont abban
nagyon sok szerepe volt oppának, hogy fel tudjak oldódni, és a kezdeti
zárkózottság ellenére is élvezni tudjam a forgatásokat. Ahogyan múltak a hetek,
és jöttek az adások, sokféle oldalát ismerhettem meg, és sokféle új helyzetbe
is kerültem. Joonmyun azonban végig türelmes, emberséges és támogató volt,
olyan, mint amilyennek egy jó barátnak lennie kell. Sok mindent éltünk át
együtt, amelyre biztos, hogy emlékezni fogok, és remélem, hogy ő is. Úgy
hiszem, hogy sok mindent sikerült tanulnom tőle emberileg, és hálás vagyok,
hogy ő lett végül a kiválasztott párom. Szerintem a lehető legjobb férjjelölt
volt számomra – vallom be a zavarodottság és megelégedés vegyes keverékével, és
végül sikerül rápillantanom a férfira, aki gödröcskés mosollyal, a tipikus
kiskutya szemeivel néz vissza rám. A vendégek arcán is gyorsan végigjáratom a
tekintetem, és megkönnyebbülve veszem észre, hogy mindannyian vagy bólogatnak,
vagy lelkesen tapsolnak. Bármennyire is szedett-vedett és rögtönzött lett ez a
monológ, úgy tűnik, annyira mégsem volt rossz.
- Köszönöm a mögöttünk lévő hónapokat! –
zárom le meghajolva, és visszaadom a mikrofont Jonginnak, aki bátorítóan
megveregeti a vállamat. Biztos vagyok benne, hogy paradicsomvörös színben
pompázik az egész arcom, és ezen az sem segít, amikor visszaülök a helyemre, és
a férjem a fülembe súgja a következőt:
- Tényleg oppának hívtál az előbb?
- Micsoda? – nézek rá ijedten, a
meglepettségtől tágra nyílt szemekkel, ám amikor Jonghyun és Kyuhyun, sőt még
Kento is megerősítik, hogy hallották, milyen becenévvel illettem az idolt, csak
vállvonogatva próbálom leplezni a zavaromat.
- Most már hívhatlak így, nem?
- Persze, hogyne! – vigyorog szélesen, és
látom, hogy jól szórakozik a helyzeten. Tényleg oppának hívtam volna? Wáó, na,
erre mondják, hogyha az ember elérzékenyül, akkor képes össze-vissza beszélni!
– Eddig is hívhattál volna annak – löki meg a vállamat játékosan, és ezt látva a
velünk szemben ülő Yixing különös mosollyal szemléli a jelenetünket. Nem tudom
megfejteni, hogy mit gondol, de van benne valami, ami azt sejteti, hogy a fiú beszélt
neki a közöttünk lévő igazi kapcsolatról.
- Na jó, akkor a feleség fantasztikus
beszéde után, és egy még fantasztikusabb meglepetés produkció előtt, itt az
idő, hogy a vendégek elmondják a jókívánságaikat, és átadják az ajándékokat -
kacsint rám az újonnan mikrofont ragadó Chanyeol, miután Jongin arcát eltakarva
próbál elbújni, és kihangsúlyozza, hogy nem szeretne még egyszer műsorvezető
lenni. Pedig szerintem egyáltalán nem volt rossz – Megkérném a vendégeket, hogy
mondjanak egy-egy kedves, ismétlem kedves – néz jelentőségteljesen néhány
vendégre, akik csak ártatlanul pislognak – szót az ifjú párnak! Először is, Cho
Kyuhyun sunbaenim! – int a férfinak, aki először meglepődve pislog néhányat,
majd kisétál, és megigazítva az ingjét elkezdi a beszédét.
Kezdésként mesél nekünk arról, hogy mennyire
tiszteli a férjemet, amiért ennyire képes egyben tartani a csapatot, és minden
nehézség ellenére ugyanolyan alázatosan és keményen dolgozik, mint a trainee
évei során. Szinte én is büszke vagyok, ahogyan hallom a dicséreteket, a
mellettem ülő idolnak azonban zavarában még a fülei is elvörösödnek. Utána
áttér arra is, hogy a We Got Married kínai változatában egy rész erejéig ő is
szerepelt, és nagyon élvezte a műsort, habár a kínaijával sokat kellett
küszködnie, és ezért irigykedik is Suhóra, aki maradhatott a koreainál. Végül
felém fordulva sok boldogságot kíván, és egy-egy szerencsebambuszt nyújt át
nekünk, hogy ezzel kívánjon szerencsét a továbbiakban is.
A SHINee képviseletében megjelent két fiú
vegyesen reagál a mai eseményre, ugyanis míg Taemin vigyorogva nosztalgiázik
arról az időről, amikor még ő volt a műsorban, addig Minho tettetett
sértődöttséggel szidja le a barátját, amiért az előbb házasodott meg, mint ő. A
csapat legfiatalabbja széles mosollyal emlékszik vissza arra az időre, amikor
még Joonmyun volt a vendég az ő esküvőjén, most pedig fordult a kocka, ám
nagyon örül neki, hogy itt lehet. Végül Minho is elkomolyodik, és megköszöni,
hogy a legjobb haverja még élete egyik legfontosabb eseményére is meghívta, s
végül jól hátba veregeti őt, amikor átnyújtja nekünk a páros bögréinket, amin
egy-egy közös képünk szerepel. Nálam udvariasan meghajolnak, majd minden jót
kívánva megölelgetnek.
Jonghyun is szintén jártas We Got Married
vendégként arról beszél, hogy a műsorban eltöltött idő maradandó emlékké fog
válni, amelyre sokszor mosolyogva fogunk visszaemlékezni. Szeretné, ha
megbecsülnénk a mögöttünk lévő hónapokat, és reméli, hogy a műsor végeztével
sem fogjuk elfelejteni egymást. Tőle egy fotóalbumot kapunk, abból a célból,
hogy a közös képeinket legyen hol tárolnunk.
- Komolyan mondom, nem hittem volna, hogy
lesz majd valaki, aki el bírja viselni Joonmyun horkolását egy műsor kedvéért –
kezdi Sunggyu nevetve, és nem is marad el a várt reakció, mindenki a hasát
fogva vihorászik, ugyanis mind tisztában vagyunk azzal, hogy az EXO vezetője
tényleg horkol. Nem nagyon, de azért lehet hallani. Sehun tapsolva röhög, míg Chanyeol
majdnem lefordul a székről, annyira tetszik neki a poén – Szerencsés vagy,
haver, ezt szerintem nem kell mondanom – fűzi hozzá még mindig csibészes
mosollyal, majd komolyabb vizekre evezik, és ő is méltatja a férfi munkásságát,
szerénységét és jószívűségét. Olyan barátnak tartja, akire mindig számíthat, és
reméli, hogy illően fog velem viselkedni, mert ha nem, akkor elüldözi őt
mellőlem.
Sunggyu még az ajándékoknál is képes
szórakozni, ugyanis először a saját szólólemezét veszi elő az
ajándéktáskájából, majd az Infinite legújabb albumát, végül azonban egy-egy
páros pólót húz ki onnan, majd egy-egy páros kötényt, mondván, hogy hallotta,
hogy mindketten szeretünk a konyhában sürgölődni.
Jihye udvariasan előreengedné az EXO
tagjait, ők azonban ragaszkodnak hozzá, hogy ő menjen először, mert egyrészt
lány, másrészt pedig ők meglepetés produkcióval is készültek. Úgyhogy a lány végül
széles mosollyal mikrofont ragad, és egy rövid bemutatkozást követően mesélni
kezd.
- Jiyoung mindig is a lehető legjobb unni
volt számunkra – pillant felém hálás mosollyal, és még vékonyka hangjára is
azonnal alább hagy a vendégsereg nyüzsgése - Mindig figyelt ránk, óvott minket,
anyáskodott felettünk, és még főzött is nekünk. Mindig gondoskodott róla, hogy
vigyázzunk az egészségünkre, és ha véletlen betegek voltunk, akkor készített
nekünk levest, és ott volt az ágyunk mellett, hogy figyeljen ránk. Annak
ellenére, hogy én elköltöztem, azóta is a lehető legjobb viszony van közöttünk,
és örülök, hogy ma ezen a neves eseményen is itt lehetek vele. Tudom, hogy sok
küzdelem árán jutott ide, és nem volt mindig szerencséje a szerelemben, viszont
köszönettel tartozom Joonmyun-ssinak, hogy vigyázott rá, és boldoggá tette őt –
suhan át a tekintete az énekesre, aki csak bólogatva jelzi, hogy szívesen tette.
A szívemet melengeti a tudat, hogy Jihye még annak ellenére is ilyen jó
emlékeket ápol kettőnkről, hogy középiskolás korunkban váltak a szüleink, én
egyetem alatt alig tudtam találkozni velük, míg érettségi után ő Japánba költözött
Kento után. Fájt, hogy kétévnyi ismeretség után volt annyira merész, hogy a
manga rajzos szerelme után menjen a felkelő nap országába, úgy, hogy biztosan
felvették volna egy neves szöuli egyetemre, ám ő külföldön vállalt munkát, és
azóta is boldog. A kezdeti fenntartásaim és félelmem ellenére is tudom, hogy
Kento a lehető legjobb férj számára, és teljes mértékben megérdemlik egymást. Az
én kicsi húgom felnőtt, és mégsem hanyagolt el engem. Rendkívül hálás vagyok
neki.
A testvéreméktől teakészletet kapunk
tálcával, kancsóval és a három csészével, amik a szerelmet, a bölcsességet és a
házasság során egyre növő boldogságot reprezentálják. Köszönhetően a japán
kapcsolatoknak, tudom, hogy a San San Kudo tradíció mennyit jelent nekik, így
hálás vagyok, hogy ezen keresztül kívánnak nekünk boldog házasságot. Yixing
ártatlanul meg is kérdezi Jihye-tól, hogy ő akkor most japán –e, mire Jongdae
szépen ki is röhögi, Kento viszont készségesen válaszol a kérdésére.
A vendégseregből utoljára már csak az EXO
marad, akik a CD-gyűjteményük átadása után – hogy tudjak a fiúra gondolni a
dalaik hallgatása közben -, szépen sorban felsorakoznak egymás mellett, és iskolás
gyerekek módjára egymásnak adogatják a mikrofont.
- Sok boldogságot! – kívánja Kyungsoo
szűkszavúan, és 90 fokban meghajol, tiszteletét kifejezve. A többiek cukkolják,
hogy miért csak ennyit mondott, de ő így sem, úgy sem veszi magára, úgyhogy
inkább átadja Minseoknak a szót.
- Bár én vagyok a legidősebb, nem
irigykedem Joonmyunra sem, mert megérdemli, hogy ő házasodjon először, méghozzá
egy ilyen talpraesett és gyönyörű műsorvezetővel.
- Akinek köszönjük, hogy ilyen boldoggá
tette a vezetőnket, és vigyázott rá a forgatások során – szúrja közbe Yixing
ártatlan mosoly kíséretében, mire érzem, ahogyan a pír az arcomba szökik. Ezek
a srácok hihetetlenek, és a dübörgő szívem már így is válságos állapotba
került, ezért megnyugszom, amikor a következő megszólalók kicsit feloldják a
forrósodó hangulatot. Jongin vidáman jelenti ki, hogy mennyire kíváncsi az
adásainkra, mert jó sokat hallott már arról, hogy mi történt, és szeretne mindent
a saját szemével látni. Jongdae csak röhög, hogy valami Sunggyu-szintű poénnal
akart előállni, de nem baj, mert úgy is őt hívták meg a mi adásaink alatt a We
Got Married élő kibeszélő showjába, úgyhogy addigra tartogathat még néhány
poént.
- Bár én szerettem volna először bekerülni
a műsorba – duzzog a csapat legfiatalabbja, mire a mellette ácsorgó Baekhyun
szórakozottan megpaskolja a hátát, mintha csak nyugtatgatni szeretné a fiút.
Mindenki azt várja, hogy valami olyasmivel folytatja, hogy ennek ellenére örül
neki, hogy a banda vezetője jól érezte magát, így mindenki nevetésben tör ki,
amikor mégsem ilyen választ kapunk – remélem, hogy így is lesz még esélyem rá.
Mindenképpen hívjanak, hogyha nem lesz már jelöltjük! – biccent a staff
tagoknak, akik szájukat eltakarva próbálnak nem nevetni. Nem túl sok sikerrel.
Chanyeol és Baekhyun természetesen ezután
duóban úgy elszórakoznak, hogy végül Joonmyunnak kell leállítani őket.
Cseverésznek arról, hogy szegény maknae-nak Joonmyun volt a szobatársa, így a
forgatások alatt éjszaka az ő szobájukba sündörgött, mert nem képes egyedül
aludni; kikotyogták, hogy nem volt kitől pénzt kérniük, míg Suho forgatott,
illetve azt is bevallották, hogy míg Jejun voltunk, addig ők voltak azok, akik
elégették a kedvenc tepsijét. Mondanák még tovább, azonban az EXO vezetője
elhallgattatja őket, mondván, hogy már a meglepetés produkciónak ideje jönnie.
- Jiyoung-ah, ez a dal neked szól! –
ragadja meg a mikrofont a férjem, miközben a többiek hevesen bólogatnak. Sehun
kihasználja az alkalmat, és szamárfület mutogat a férfi mögött, aki ezt
természetesen nem veszi észre, annyira lelkesen mondja tovább – Tudom, hogy ez
az egyik kedvenced, úgyhogy remélem, tetszik – konferálja fel magukat, ám most
nem állnak be alakzatokba, csupán ide-oda lötyögnek, és éppen, aki énekel, az
sétál közelebb hozzám.
A hangszórókból rögtön elindul a lágy,
vidám dallam, és a következő három percben a Tender love tölti be az éjszaka csendjét, és a végén mindenki
annyira belefeledkezik a dalba, hogy az összes vendég feláll az asztaltól, és
elkezd táncolgatni. Én sem vagyok kivétel. A tagok vidáman pörgetnek engem
ide-oda, majd Joonmyun részénél addig lökdösnek, míg a fiú mellett nem kötök
ki, és meg nem fogom a kezét. Alapesetben zavartan pislognék rá, és rögtön
elrántanám a kezemet, ám most nem bánom, hogy érdes ujjait az enyémekbe fűzi,
mert ez az apró mozdulat is olyan helyénvalónak tűnik.
A szívem repes a boldogságtól, és vidáman
dobog a zene ritmusára. Hagyom magam elveszni a szavak áradatában és a fiú
tekintetében. A fejemben ezernyi emlék játszódik le kettőnkről, egyaránt a
boldog és kínos pillanatokról; képek ugranak be a mosolyáról, a
cseresznyevirágokról, a repcemezőkről, a naplementékről, a tengerpartról és még
a karaoke teremről is. Cseng a fülemben a nevetése, érzem a forró érintését,
amikor a főutcán megfogta a kezem, és a forró leheletét, amint a vállamon
átpillantva akarta elolvasni a kezemben tartott küldetésboríték tartalmát.
Minden olyan igaznak és valóságosnak tűnik.
Ahogyan tekintetünk összekapcsolódik,
tudom, hogy ez is az; nem a kamerákért boldog, nem a bandatársaiért és nem is a
nézőkért. Tényleg boldog, és én is az vagyok. Most először van talán, hogy nem
félek ezt igazán kimutatni, és a dal végeztével én vagyok az, aki megölelem a
fiút. Nem számít, hogy mi lesz ezután, nem számít, hogy mi történik a következő
adás során, és az sem, hogy mi lesz a sorsunk hónapokkal később, mert most…
most boldog vagyok.
Drága Olvasók!
Végre megoszthattam veletek az egyik kedvenc részemet, ugyanis én egyszerűen imádtam írni ezt a részt, s az átolvasásnál is ugyanígy éreztem. *-*
Azt sem tudom, mire ne kérdezzek rá, mert mindenre nagyon kíváncsi vagyok. Hogyan reagáltatok, amikor Jiyoung az elején bevallotta a húgának, hogy szereti Joonmyunt? Mit szóltatok a vendégsereg tagjaihoz? Hogy tetszettek az ajándékaik? Joonmyun és Jiyoung beszédéről mi a véleményetek? És a vendégek reagálásáról?
És igen, Jiyoung végre bevallotta magának és másnak is, hogy szereti Joonmyunt, a kérdés már csak az, hogy a fiú szereti -e őt, s hogy a nő be meri -e vallani neki az érzéseit. ^^
Mindenkinek nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, és nagyon szép, pihenésben és élményekben gazdag tavaszi szünetet! <3 Aki akar, annak sok locsolót, aki nem, annak csak keveset kívánok! ;)
Vigyázzatok magatokra! <3
Szeretettel,
Yoonah
U.i.: El sem hiszem, hogy lassan vége a történetnek. *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése